„Mik a csillagos ég minden csodái egy könyvtárhoz képest?” - JókAI ma is menő

1. forduló - Jókai Mór élete

1825. február 18-án született Komáromban. Nemesi gyökerű értelmiségi családból származott, apja nemes Ásvai Jókay József, anyja nemes Pulay Mária. Elemi iskoláit szülővárosában végezte, két évet Pozsonyban töltött cseregyerekként. A komáromi gimnáziumi évek alatt szabadidejét nyelvtanulással töltötte. Nyelvtanára, a későbbi sógora, Váli Ferenc korán észrevette ifjú tanítványa tehetségét, és elhatározta, hogy íróvá formálja őt. Jókai azonban ekkor még festőnek készült, az írással csak később, a pápai kollégiumban kezdett el komolyabban foglalkozni.

1841-ben került Pápára, ahol Petrovics (később Petőfi) Sándor lett az osztálytársa, s jó barátja. A pápai diákélete nevezetes forduló fejlődésében, itt kezdett el verseket és novellákat írni.

1842-1844 – Kecskeméten, a református főiskola jogi tanfolyamára iratkozott be. A dunántúli nemesvilág után itt megismerkedhetett a magyar Alföld parasztéletével. „Itt lett belőlem ember! Itt lett belőlem magyar író!”, mondja visszaemlékezésében ő maga. Első irodalmi sikerét is itt aratta: 1843-ban a Zsidó fiú című drámája dicséretet kapott a Magyar Tudós Társaság drámapályázatán.

1846 – Komáromban, majd Pesten folytatott jogi gyakorlatot, s ügyvédi vizsgát is tett, de mégsem praktizált, mert első novellái és 1846-ban megjelent regénye, a Hétköznapok sikere végleg íróvá tették. Petőfi Sándor bevezette a fővárosi fiatal írók társaságába. A szépirodalmi lapok szívesen közölték novelláit, a közönség érdeklődéssel olvasta prózáját.

1847 – Átveszi az Életképek szerkesztését. Szépirodalmi folyóiratának Petőfi a leghíresebb munkatársa.

1848 – Huszonhárom éves. A márciusi napokban Petőfi mellett a forradalmi ifjúság egyik vezető alakjaként részt vett a 12 pont megszövegezésében. Ez év nyarán sokak nemtetszését kiváltva (köztük édesanyjáét is), nőül vette Laborfalvi Róza színésznőt.

1849 – A Pest felé közeledő osztrák csapatok elől feleségével együtt Debrecenbe menekül. 1849 elején megindította a békepárti Esti Lapokat. Szemtanúja volt Buda visszafoglalásának, majd Szegedre és Aradra követte a kormányt. A bukás után a Bükkben, Tardonán bujkált. Ekkoriban írta az Egy bujdosó naplója című novelláskötetét.

1852 – Huszonhét éves. Már hírneves elbeszélő volt. Ekkor írta az Erdély aranykora című regényét. Megkezdődött színházi sikereinek sorozata. Első sikeres színpadi művében, a Dalmában Laborfalvi Róza kapja a címszerepet, a mű zajos sikert arat.

1853-1854 – Ezekben az években jelent meg a Török világ Magyarországon (1853) és a Janicsárok végnapjai (1854) című romantikus történelmi regénye. Valamint az Egy magyar nábob (1853-54) és a Kárpáthy Zoltán (1854) című regénye. 1854-től Jókai tevékenységét jó részben az akkor megindult Vasárnapi Ujságnak szentelte. Ekkor már igen népszerű volt a magyar irodalomban. (A Hölgyfutár már 1854-ben megírta, hogy Jókai eddig 45 kötetet írt 611 ívvel.) Ő lett az első magyar író, aki honoráriumaiból nagypolgári színvonalon élhetett. (lásd. videó)

1856 – március 13-án édesanyja 66 éves korában meghalt. Ez évben alapította a Nagy Tükör c. humorisztikus képes folyóiratot.

1858 – augusztus 21-én megindította Az Üstököst, az első humorisztikus hetilapot. Legnagyobb részét évekig egymaga írta, eleinte még a rajzokat is maga készítette. Népszerű tréfás alakjai közül leghíresebbek: a kakasfejű emberke, a politikus csizmadia és Tallérossy Zebulon volt. December 15-én a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjai sorába választotta. A Kisfaludy-Társaság tagjai közé 1860. július 15-én került be. Megjelent a Szegény gazdagok (1860) című regénye.
(Kép jobbra – Az Üstökös 1. szám -1858)

1861 – Siklós városának képviselője lett a Teleki-féle Határozati Párt színeiben. Az 1861. évi országgyűlésen, május 24-én mondott szűzbeszédet, mellyel nagy sikert aratott. Rokonszenves szónok volt, témáit ötletesen fejtegette, humoros fordulataival jó hangulatot ébresztett.

1863 – Tisza Kálmán balközépi politikájának támogatására megalapította népszerű napilapját: A Hont.
A budai helytartóságon írásbeli nyilatkozatot kellett adnia, hogy pártolni fogja a császári és királyi kormányt. Ám alighogy elindult a lapja, helyet adott gróf Zichy Nándor bátorhangú cikkének, ezért haditörvényszék elé állították, egy évi nehéz börtönre és nemességének elvesztésére ítélték. Április 23-án Jókai a budai József-kaszárnya kazamatájába vonult be. Szerkesztői működését egyelőre nem folytathatta. (A király kegyelméből egy hónap múlva Zichy Nándorral együtt visszanyerte szabadságát.)
(Kép balra – A Hon 1. szám -1863)

1865 – Ebben a politikai légkörben született meg tragikus hangú története a Mire megvénülünk (1865). Magában a műben is olvashatjuk: „Olyan időket élünk, amikor minden elmúló év utolsó napján felsóhajtunk: csakhogy vége van már!”
Még ebben az évben a siklósiak újra megválasztották képviselőnek balközépi programmal. A Honban, az Üstökösben és az országgyűlésen meglepő sikerrel népszerűsítette Tisza Kálmán ellenzéki politikáját, szemben a Deák-párti többséggel. Képviselőházi felszólalásai sokoldalúak voltak. Akkor is, később is bőven merített a képviselőházi folyosó adomatárából.

1869-1870 – Ekkor jelent meg A kőszívű ember fiai (1869) és a Fekete gyémántok (1870) című regénye.
1869-ben nagy meglepetésre megbuktatta a budapest-terézvárosi választáson Gorove István kereskedelmi minisztert. Számos kitüntetés közt, uralkodói kegyekben is nagymértékben részesült. A királyné a koronázás idején gyönyörűséggel olvasta műveit. Jókai Deák Ferenctől tudta meg ezt, és a Szerelem bolondjai című regényét személyesen nyújtotta át őfelségének.

1875 – A balközép egyesült a Deák-párttal, Tisza Kálmán elfogadta az 1867-es közjogi alapot, vele együtt Jókai is kormánypárti lett. (Az ellenzéki elvek „szögreakasztása” az ő népszerűségét is megtépázták, ettől kezdve egyre nehezebben jutott mandátumhoz, Tisza Kálmán jóakarata szorított helyet számára a képviselőházban.)

1876 – január 1-én megalakult a Petőfi-Társaság, melynek első elnökévé írótársai őt választották. 1876-ban a királytól megkapta a Szent István-rend kiskeresztjét.

1882 – A szerkesztésében megjelenő A Hon egyesült Csernátony Lajos Ellenőrjével és belőlük Nemzet címmel új kormánypárti lap lett. Ennek Jókai kezdettől fogva főszerkesztője volt, majd megszűnése után utódjának, a Magyar Nemzetnek maradt haláláig a névleges főszerkesztője. Az Üstököstől 1880-ban vonult vissza. Tulajdonjogát elajándékozta egyik munkatársának, Szabó Endrének.

1885 – Megjelent A lőcsei fehérasszony című regénye. Ebben az évben megismerkedett Habsburg–Lotaringiai Rudolf osztrák–magyar trónörökössel. Ekkor indult meg ugyanis Az Osztrák–Magyar Monarchia Írásban és Képben című nagyszabású díszmű és a trónörökös Jókait bízta meg a magyar kiadás szerkesztésével. A trónörökös váratlan halála mélyen lesújtotta az írót. Kegyeletének méltó kifejezést adott az Akadémián fölötte május 5-én tartott beszédében.

1886 – november 20-án vesztette el nejét, Laborfalvi Rózát, s ettől kezdve fogadott leánya (Laborfalvi Róza unokája), Jókai Róza (Benke Róza leánya) házában élt, aki Feszty Árpád festőművész felesége volt. Később Olaszországban keresett vigaszt. Jókai költészete a haza határain túl is hódított, és terjesztette a magyar név becsületét Európa minden népe között. A külföldi kritika a legnagyobb elismeréssel szólt humoráról, a magyar népéletet és társadalmat festő alkotásairól.

1894 – Ötvenéves írói jubileumának országos ünneplése.
Április 1-jén, Kossuth Lajos temetésén – az uralkodó irányában viselt lojalitása ellenére – gyászbeszédet mondott. A Sárga rózsa című művével elnyerte a Péczely-jutalmat.

1899 – Hetvennégy éves. Szeptember 16-án, Budapesten, a Terézvárosban feleségül vette az akkor húszesztendős Nagy Bellát (Grosz Bella) színésznőt. A zsidóság büszke volt rá, hogy fiatal feleségét közülük választotta. A házasságot több nyilvános botrány kísérte. Az író kitagadta régi hozzátartozóit s teljesen visszavonult a Grosz-család körébe. Leánya, Feszty Árpádné Jókai Róza így írt, amikor az Opera egyik földszinti páholyában látta: „Hogy meg volt öregedve! Milyen görnyedten ült! Sohase felejtem el azt az érzést. Három esztendő és annyi borzalom után viszontlátni!”

Itthon egyre több keserűség érte. A Pesti Hírlap nem újította meg régi munkatársi szerződését, mert a hírlapi előfizetők már kedvetlenül olvasták a Jókai-regényeket.

1903 – Már ritkán mutatkozott a nyilvánosság előtt. A Svábhegyen és Balatonfüreden töltötte a nyarat, télen pedig Abbáziába vagy a Riviérára utazott. Az író és neje Nizzába indult, ez volt utolsó közös útjuk, amely közel fél évig tartott.

1904 – Ez év tavaszán Nizzából hazatérve megfázott. 1904. május 5-én este 9-kor még hozzáigazította óráját a lakásban található többihez, letette az éjjeliszekrényre, és percekig hallgatta. Majd annyit mondott: „Aludni akarok”, s fokozatosan elhagyta ereje. Életének 80. évében hunyt el, tüdőgyulladásban. Örök nyugalomra a Kerepesi temetőben helyezték, 1904. május 9-én, délután. Végső nyughelyére ezrek kísérték. Többen is megemlékeztek róla a Múzeumban és a temetőben is. Jókai első fejfáját saját háza kapufélfájából készítették, miképpen azt végrendeletében meghagyta. 1928-ban Kismarty-Lechner Jenő és Füredi Richárd tervei alapján épült köréje impozáns síremlék.
(Kép balra – Jókai Mór síremléke, Kismarty-Lechner Jenő és Füredi Richárd alkotása)

1907 – Megjelenik Mikszáth Kálmán Jókai életrajza.

1921 – Felállítják szobrát Budapesten. A szobor Strobl Alajos alkotása. Jankovich Gyula kisebb méretű Jókai-szobrát már 1906-ban leleplezik a Svábhegyen.

1925 – Születésének 100. évfordulója alkalmából itthon és az elcsatolt területeken irodalmi összejövetelekkel áldoznak emlékének. A magyar országgyűlés képviselőháza nevére kereszteli el a legrégibb magyarnyelvű írott könyvet. (Magyar Nemzeti Múzeum - Jókai-kódex) (Kép balra – Jókai-kódex)